Tragédia bizony ez, tragédia elsősorban és csak utána aljasság... ,,S vergődve a rend béklyóiban, melyet nem magam alkoték - Bűnné korcsul a jó és rúttá a szép!" 

- Így igaz! Nem is képesek felfogni a költészetet és a költői szavak nagyságát azok, akik nem próbálják ki önmaguk bőrén az élet nagy küszködéseit. Micsoda kavargó mélységek lakoznak ama csodálatos szerkezetben, melyet emberi léleknek nevezünk a költő szavaival élve! Milyen árat kell fizetni azért, hogy az aljasságot művelhessük!

Nem tesz-e minden bűnt jóvá az a nagy koncentrálás, amit arra fejtek ki, hogy megmagyarázzam magamnak, hogy azért még lehetek rendes ember, amiért ilyesmit csinálok?

s.f.